• Par Lizolda dans Főoldal le 1 Novembre 2016 à 07:30

     
    Tárva-nyitva hagytam a szívemet, és virágokat fontam köré, hogy majd észrevedd, amikor ideérsz. De nem jöttél. Jártak itt viszont helyetted rablók, tolvajok, és mind elvitt magával valamit: bizalmat, reményt, álmokat. Egy kisebb-nagyobb darabot a szívemből. Már bántam, hogy ilyen ostobán kitártam a lelkemet, ezért a virágokat letéptem, kulcsot készítettem , bezártam vele a szívemet, és falat építettem köré. Így már senki nem tudott bejönni. Olykor hallottam, hogy mások odakint utánam kiabálnak, kopogtatnak a falakon, de senkit nem eresztettem be. Eleinte nem akartam, most pedig már nem tudom… Nem tudom, merre van a kijárat, a sötétben a kulcsot sem találom, elfelejtettem, hogyan illik emberek közé menni. Elvesztem itt, a saját lelkembe zárva.
     

  • Commentaires

    Aucun commentaire pour le moment

    Suivre le flux RSS des commentaires


    Ajouter un commentaire

    Nom / Pseudo :

    E-mail (facultatif) :

    Site Web (facultatif) :

    Commentaire :